Egy plázában egy kávézóban üldögélek és odajött hozzám egy bácsi. Remélem, nem sértődik meg, mert olyan 60 éves körüli lehetett. Megszólított, és ajánlotta, hogy a lehetőségek közül melyik ingyenes internet szolgáltatót válasszam. Szóba elegyedtünk és elbeszélgettünk a biztonságról is.
Mint kiderült Ő naphosszat ebben a kávézóban ücsörög a laptopjával. Itt intézi az „üzleti” ügyeit. Megdöbbentő volt számomra, hogy mennyire tisztában van a veszélyekkel, és mennyire otthonosan mozog az internet világában. Majd elszomorított, hogy ő tulajdonképpen kisnyugdíjas, és nem tud megvenni egy komoly védelmi eszközt, így ingyeneset használ.
Elbeszélgettünk és kiderült, hogy tulajdonképpen megtehetné. A szokásos, elcsépelt marketingfogásokkal éltem, hogy naponta csak ennyi, meg hány pizza, vagy hány kávé itt a kávézóban, és akkor a végén úgy értékelte, hogy „megérdemli” a minőséget.
Már csak az kellene, hogy a maradék 2 millió internet felhasználóval is leülhessek egy kávézóba, és elbeszélgethessünk arról, hogy kinek mit ér meg a biztonság.
Azt gondolom, hogy heti egy kávé árát mindenkinek meg kellene érnie.
