A régi idők módszerei:
Amikor még nem volt internet akkor odamentek és meghúzták a ravaszt. Mindenki tudta, hogy ki kicsoda és kivel nem érdemes ujjat húzni. Na és ki volt az aki az egészet megszívta? Az utca embere.
Eltévedt egy golyó és annyi.
Mindenki tudta: a rendőr, a tűzoltó , a tanár , a gyerek de legfőképp az anyák, hogy ha bandaháború lesz akkor ott sok vér fog folyni. Nem értek egyet a index cikkével miszerint nem kell olyan forrón enni azt a kását. Ha digitális bandaháború lesz akkor ott bizony sok bit fog folyni.
Az emberek még mindig ugyanolyan sértődékenyek és önérzetesek mint 100 éve. Csak lecserélték a stukit PC-re
Persze mit is hetet az ember egy ilyen esetben. Felügyeli a gyereket, hogy milyen közösségekben csacsog vagy csiripel a neten, vesz egy rendes vírusirtót és kész? Azért nem így van, de legalább ennyit meg kell tenni.
De mint mindig a tudatosság a legfontosabb. Ma a következmények jobbak. Nem az életünket veszi el egy eltévedt digitális „golyó” mint 1910 ben Al Capone idejében. CSAK a pénzünk és a személyes adataink no meg a gyerek lelke bánhatja.
Az Akcióterv pedig egyszerű:
- odafigyelés
- adatmentés (be van építve ma már minden jobb vírusirtóba)
- védekezés (ja ez pénzbe kerül)
A rossz hír az hogy a bandaháborúval szemben sajnos a hatóságoknak kb annyi esélyük van mint annak idején Al Caponéval szemben volt a rendőrségnek. De lehet, hogy még annyi sincs…
Persze ez az én véleményem. Sőt az is lehet hogy tévedek és hogy nem lesz háború csak kisgyerekek játszanak a digitális játszótéren. Csak akkor miért nem kaptuk még el a frakkjukat és állítottuk őket a sarokba?
Hümmm….
