VirusOrszág ^cw

Azon kívül, hogy büszkélkedem mindezzel, a lényeg a biztonságtechnika már megint. Marokkóról az ember fia azt gondolja, hogy sok a sivatag, és hogy ott nem lesz semmi. Szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét, hogy a világ nem áll meg. Kérem szépen a sivatag közepén – de tényleg – volt térerő és lehetett akár netezni is. OK –OK! Nem szélessáv, de GPRS volt.

Szóval itt, ahol ez a kép készült, lehetett velem beszélni. A sátorban ahol laktunk volt áram, és akár a notebookomat is használhattam volna. No persze nem vittem el, mert arra készültem, hogy tölteni sem tudom a fényképező aksiját, nem arra, hogy akár netezni is tudok majd. Szóval azt kell mondjam, hogy egy kicsit előrébb tartanak bizonyos dolgokban.

Azért elmesélem a helyi biztonságtechnika egy másik gyöngyszemét is. Repülőtér Quazazadban. Hogy mekkora is? Nem nagy. Lehet elképzelni, aki már volt görög szigeten, kis reptéren, annak mondom annál kisebb, viszont már aszfaltos a kifutó.

Belépsz a váróba, mi 9-en meg egy angol csapat 6 fő és 3 helyi. A 18 fő regisztrációja és számítógépre vitele, mintegy 1,5 órát vett igénybe. 3-an ültek a pult mögött, egy olvasott, egy a gépet kezelte, egy meg katona, aki ellenőrizte a másik kettőt.
Szépen bevittek mindent a gépbe, majd mindezt még egyszer a kartotékokra is rögzítették. Rettenetesen látványos volt, hogy dupla (tripla) munkát végeznek. Egy ilyen 1,5 óra után hazajöttem és az első dolgom az volt, hogy megnéztem, hogy mi hány helyen csinálunk még hasonlót. Azt gondoltam, hogy mi már nem, de kiderült, hogy azért nálunk is akad ez-az, amit hol az APEH, hol pedig a saját szokásaink szerint így szoktuk.

Ha más tanulsága nem is lenne a túrának, annyi biztos van, hogy rájöttem, ők lehet hogy lassan csinálják, de ripsz-ropsz itt lesz az az idő, hogy tényleg bárhonnan, bármikor netezhetünk. Ha már a sivatagból is lehet?!